(más néven: salátarépa)

- B. v. cv. vulgaris conc. 'flavescens' (DC) Terpó (comb. n.) - levélnyél-mángoldok fajtacsoportja, vastagnyelű mángold
- B. v. cv. vulgaris conc. 'vulgaris' - tépő- vagy levélmángoldok fajtacsoportja, vágó mángold

Messziről fehérlő vagy tűzpiros, vastag, széles, húsos levélnyele és üde zöld vagy pirosas, húsos, lapát alakú levéllemeze különleges, díszes zöldségnövénnyé avatja. Másodéves virágszárán gomolyos fürtvirágzata, csalmatok termése ugyancsak rendkívül mutatós.

Származása, elterjedése. Ősalakja a Földközi-tenger vidékén és Indiában őshonos. A régi görögök és rómaiak már ismerték és termesztették a levelmangold változatot. Jelenleg elsősorban Nyugat-Európában fogyasztják. Hazánkban alig ismert.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Levél-, levélnyélhozama 4-8 kg/m2. Biológiai értéke nagy, 2%-nál több fehérjét, csaknem 3% szénhidrátot tartalmaz. Ezenkívül karotint, C-vitamint, B1-, B2-vitamint, fólsavat tartalmaz. Jelentős ásványianyag-tartalma is (nátrium, kalcium, foszfor, vas). Egyszerűen termeszthető, szárazságtűrő.

Növénytani jellemzői. Kétéves, lágy szárú növény. Gyökérzete: karógyökere erősen elágazó, húsos, fejletlen. Levélzete: nagy, fejlett, húsos, sima vagy hólyagos levelei levélrozettában állnak. Levélnyele 5-10 cm széles, vaskos, húsos, fehér. Virágzata gomolyos fürt, hímnős, idegenbeporzó virágokkal. Termése gomolyban álló csalmatok, magja fekete. A gomoly ezermagtömege 24-28 g. Csírázóképessége 70-80%-os, magja 3^4 évig használható, 10-14 nap alatt kel ki. Tenyészideje a levélnyél szedéséig 90-120 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye; hosszúnappalos, árnyékban növekszik, de fejletlen marad. Hőigénye: hideg- és melegtűrő növény, a gyöngébb teleket átvészeli, de nagy, 25-30 °C-os melegben (kellő nedvességgel) fejlődik igazán jól. Vízigénye: jó vízgazdálkodású talajon nem szükséges öntözni. Párás levegőben levélzete zsengébb, üdébb. Talajigénye: nem válogatós, minden művelhető termőföldön tenyészik. Tápanyagigényes, a céklához hasonlóan.

Változékonysága, fajtái

Levélmángold-fajták: a 'Gewönlicher gelber Schnitt' gyorsan fejlődő, világoszöld levelű. Levélnyele keskeny és világoszöld. A 'Grüner Schnitt' az előzőhöz hasonló, de sötétzöld levelű.

Levélnyélmángold-fajták: a 'Glatter Silber' széles (7-8 cm), húsos, fehér levélnyelű, levele sima, középzöld színű (91. kép). A 'Lucullus' levelei óriások (70 x 30 cm), világoszöldek, felállóak, erősen fodrozot-tak. A levélnyél fehér, széles. Különleges és eltérő színű a 'Piros mángold', nagy, enyhén vöröseszöld, sima levélzete és rendkívül széles (5-8 cm), tűzpiros levélnyele különlegesen díszítő hatású. A fehér mángold maghozó töve olykor 2 m magasra is megnő és igen díszes.

Termesztése. Főnövényként április elején, derekán vetjük 3 cm mélyen. Elb'növényei az addig lekerülő növények. Talaj-előkészítése: őszi ásás, szántás. A levélnyélmángold tenyészterülete 30 x 30 cm, fészkesen, 5-6 maggal. A levélmángoldé 20-25x15-20 cm. Díszzöldségnek 50 x 50 cm-re vetjük, fészkesen. Vetőmagszükséglete: a fészkes vetésű levélnyélmángoldé 50-60 mag/m2 (1,5-2 g/m2), a levélmángoldé 80-130 mag/m2 (2-3 g/m2). Díszzöldségnek vetve 20-30 mag/m2 (0,6-0,8 g/m2). Ápolása: kapálás, gyomlálás, ritkítás, esetleges nitrogén-fejtrágyázás. Öntözése: szárazság esetén szükség szerint, lehetőleg permetezve. Szedése: július elejétől, ha a levelek, levélnyelek jól fejlettek, érettek, fényesek. Szedéskor a répatestről egyszerűen tőből letörjük a levélnyelet a levéllel. A sűrűbb vetésű levélmángoldot a répatest fölött 10 cm-re vághatjuk, kaszálhatjuk. Tövestül is felszedhetjük, és világos veremben, pincében kissé nyirkos földbe lerakjuk. így télen és tavasszal friss, vitamindús táplálékot ad. Egyes fajtái enyhe télen áttelelnek (esetleg szellősen lombbal takarva), tavasszal kihajtanak.

Feldolgozása, hasznosítása. Kimondott díszzöldség. Tereken csoportos előtérnövénynek, útszegélynek, ágyasokban, nagyobb edényekben is kiemelkedő. Bemutató-, iskola-, hobbi-, üdülő-, hétvégi, utcakertekbe stb. feltűnő hatású, különösen a piros változata. A két típus egymás melletti ágyasokban is jól mutat.

Számos módon felhasználható, levelét salátának és spenótszerűen, levélnyelét spárga módra és üdítő italnak készíthetjük el. Mindarra alkalmas, amelyre a rebarbara. Hulladékát, répatestét, gyökérzetét háziállatokkal etethetjük fel.

Elkészítése

A mángold levéllemezét általában úgy készítjük el, mint a spenótot (labodát), levesnek, főzeléknek, salátának stb. Levélnyelét pedig a kínai kelhez hasonlóan.

• Mángoldlevélnyél kirántva. 4 levélnyelet megtisztítunk, héját lehúzzuk, kétfelé vágjuk, gyenge sós vízben üvegesre főzzük. Lecsorgatjuk, lisztben megforgatjuk, 2 tojást fél gerezd fokhagyma, bors, só hozzáadásával felverünk. A lisztes mángoldnyelet a keverékben megforgatjuk, majd zsemlemorzsába mártva forró olajban pirosra sütjük. Önálló ételként fogyasztjuk.

• Párolt mángoldlevél. 20-30 dkg mángoldlevelet vékonyra metélünk, langyos zsírban, egy gerezd fokhagymával üvegesre párolunk, lefedve megpuhítunk, megsózzuk. Körítésnek, egytálételek alapanyagául használjuk fel.

• Rakott mángoldlevél. A bimbóskelhez hasonlóan készül.

• Mángoldnyélsaláta. Párolt mángoldnyelet készítünk 5 cm-es darabokban. Ecettel, olajjal, édesítőszerrel fűszeres páclét keverünk, ráöntjük a mángoldra, és néhány óráig lefedve hűtőszekrénybe tesszük. Másféle páclével és salátamártással is készíthetjük.

• Mángoldlevélnyél morzsásan. 30 dkg levélnyelet sós vízben üvegesre főzünk. Az így elkészített mángoldot forró, morzsás vajjal leöntjük. Készülhet tejföl hozzáadásával is.

• Mángoldlevélnyél-kompót: úgy készül, mint a rebarbarából.

Termesztése

A mángold a céklarépához hasonlóan nem igényli a frissen istállótrágyázott területet, ezért a termesztési gyakorlatban az ún. második szakaszba vetik a gyökérzöldségfélékhez, a hagymafélékhez és más levélzöldségféléhez hasonlóan.

Ősszel minden talajtípuson alapos szántást igényel (30 cm), tavasszal a vetésig, a gyomosodás miatt többszöri fogasolással, ill. tárcsázással tartsuk gyommentesen a területet.

Melegigényes növény, ezért vetésével nem szabad nagyon sietni, legkorábban április közepén-végén vethető, de a májusi vetések sem későiek. Ebből adódóan korai, rövid tenyészidejű zöldségféléket pl. fejes saláta, hónapos retek, spenót stb. még a vetése előtt lehet termeszteni.

Európában elsősorban magról vetik, kisebb üzemekben, magánkertekben alkalmazzák a palántáról történő szaporítását is.

Legkorábban április második felében lehet vetni, az ennél korábbi vetések rosszul csíráznak, vagy a kelést követően, a hideg hatására a növekedésük leáll, különféle kártevők lepik el. Május végénél később megint nem érdemes vetni, mert hosszú tenyészideje következtében nem fog a fagyokig beérni.

A levélnyélmángoldot a fajtától függően 40-50 cm-re, a levéllemezért termesztettet sűrűbbre, 20 cm-re kell vetni. Kelés után, 3-4 lombleveles korban a nagyobb lombozatot fejlesztő fajtákat 35-40 cm-re, a levélmángoldot sűrűbbre, 15 cm-re, ritkítsuk ki. A talaj kötöttségétől függően 3-4 cm mélységre lehet a magot a talajba elhelyezni. A vetést követően a kelésig 10-14 napot lehet optimális esetben számolni. 100 m2-re 200-250 gramm a vetőmagszükséglet.

Palántáról történő szaporítás esetén a magot február hónapban kell elvetni, hogy a májusi kiültetésre fejlett növényeket kapjunk. A nagyobb lombot nevelő fajtákat 40 cm-es sortávolság mellett 40 cm-re, a kisebb lombúakat 20-25 cm-re ültessük.

Vetést, ill. a palántázást követően a talajt gondosan öntözzük be annyira, hogy a talaj legalább 5-6 cm-re ázzon be.

Ápolása egyszerű, a rendszeres kapáláson, és a vízpótló öntözésen kívül más munkát nem igényel.

A levélnyélmángoldot a hidegek beálltával lehet elkezdeni szedni, a levéllemezéért termesztetteket ennél jóval korábban is megkezdhetjük betakarítani. Ez utóbbiak jobban elviselik a téli hideget, nehézség nélkül átteleltethetők. Gondos ápolás mellett a 4-5 kg termést is képes meghozni.