A szerecsendió
2014.03.08. 14:25, KallaZsuzsanna56
Fűszerkalauz a világban.
A szerecsendió kis termetű, örökzöld, terebélyes ágrendszerű, 10(-20) m magas, kétlaki fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez kopasz, ép szélű, elliptikus vagy visszás-tojásdad, kihegyezett, a válla ék alakú, körülbelül 1,5 cm hosszú nyélbe keskenyedő; színén sötétzöld és erősen fényes, fonákján fénytelen, legfeljebb 13 x 6 cm nagyságú. A termős virágok 2-3 tagú levélhónalji csomókban, a porzósak legfeljebb 20 virágú bugákban fejlődnek. A kis, harang alakú virágtakaró 3 húsos, krémfehér, ritkán vöröses, legfeljebb 1 cm hosszú lepellevélből áll, melyek a felső negyedükben hátratörtek.
Termése: a szerecsendió termése húsos, 1 magvú, lapított-körte alakú tüsző (9 cm hosszú és 7 cm széles), melyen feltűnő hasi varrat látható. Éretten a termés 2 kopáccsal nyílik fel. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag van, amelyet hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny vesz körül. a maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag, és egy barna, kemény magbelet burkol be, amelynek táplálószövete labirintusszerű struktúrájú. A magköpeny és a mag erősen aromás.
Felhasználása: az érett termés szerecsendiónak nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják.
A szerecsendió az emésztést serkentő, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít, és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket okoz.
Elterjedése: a Molukkákon honos; magját arab kereskedők már a középkorban behozták Európába. A gyarmati időszakban a termesztés monopóliumát 1753-ig a hollandok birtokolták Délkelet-Ázsiában, amíg azt a britek meg nem törték. Ekkor terjedt ki termesztése az egész trópusi Ázsiára, továbbá Afrikába és Latin-Amerikába. Ma a fő termelők: Indonézia, Malajzia, India és Srí Lanka.
Termesztése és betakarítása: nedves-forró trópusi klímát igényel, csak az 500 m alatti vidékeken tenyészik. A jó növekedéshez évi 2-3000 mm egyenletes eloszlású csapadék és jól átszellőzött, humuszos talaj szükséges. Többnyire magról, ritkán vegetatív úton szaporítják, és elsősorban ültetvényeken termesztik; a betakarított termés legnagyobb része exportra kerül. A szerecsendiófa egész évben hozhat termést. Érett állapotban, optimálisan felnyílás után, kézzel szüretelik. Az arillust (szerecsendió-virágot) és a magot (szerecsendiót) fűszerként való felhasználásra egymástól elkülönítve szárítják. Károsító rovarok elleni védekezésként a magokat hagyományosan mésztejbe merítik.
Rokon fajok: a nemzetség egy sor további fajának terméseit szerecsendió-pótlóként használják, de csekélyebb értékűek. Példaként a M. malabrica Lam. (India), a M. fatua Houtt. (Molukkák) és a M. scheffleri Warb. (Borneó) említhető.
Szerecsendió, szerecsendió-virág
Myristica fragrans Houtt.
(más néven: muskátdió, máciszdió) és szerecsendió-virág (más néven: mácisz); nutmeg and mace
A Banda-szigetekről származik Kelet-Indonéziából. Ma a két legfőbb termelő ország Indonézia (East Indian Nutmeg) és Grenada (West Indian Nutmeg).
Maluku-szigetek más irásmóddal Molukkák, Indonéziához tartozó szigetek a Maláj (Indonéz)-szigetvilágban, Celebesz (Sulawesi) és Új-Guinea (Irian Jaya) között. Délen a Banda-tenger választja el őket Timortól, az Arafura-tenger Ausztráliától; északon a Filippínó-tenger és a Csendes-óceán mossa partjaikat. A szigetek teljes szárazföldi területe 74 505 km2.
Az iszlám megjelenése (XV. sz.) előtt a térség a jávai Madzsapahit, ill. a szumátrai Srividzsaja Birodalomhoz tartozott. Az indiai, kínai és arab kereskedők Fűszer-szigeteknek nevezték, a szegfűszeget, szerecsendiót Ázsia-szerte forgalmazták. A portugálok a XVI. század elején jelentek meg ebben a régióban, a hollandok pedig 1599 után kezdtek telepeket létesíteni némely szigeteken. Hódításukat 1667-re fejezték be, amikor Pulau Tidore (sziget) szultánja is elismerte a holland fennhatóságot. A fűszerkereskedelem a hollandoknak eleinte nagy hasznot hozott, de a XVIII. század végére a kereskedelem lehanyatlott, s a Molukkák gazdasági jelentősége megszűnt. 1796-1802, majd 1810-17 között ismét a britek gyarmatosították a régiót. A II. világháborúban japán megszállás alá került szigetek 1945-ben a holland sugallatra megalakult, átmeneti autonóm állam, Kelet-Indonézia részei lettek.MORFOLÓGIA
A szerecsendió örökzöld trópusi fa, váltakozó állású, egyszerű levelekkel, magassága 6–20 m. A levelek hónaljában erednek a háromtagú virágok, amelyekre örvökben álló lepel jellemző. Kétlaki növény. A porzók vékony, megnyúlt porzóoszlopon helyezkednek el, a termő egyetlen, egymagvú termőlevélre redukálódott. Virágzás után 6 hónapra érik be a barack alakú termés, amely alulról felfelé reped fel. A sötétbarna magvakat skarlátvörös magköpeny veszi körül.
HATÓANYAGTARTALOM
A meszkalinhoz hasonló szerkezetű, hallucinogén vegyületet a növény érett magja tartalmazza. A mag 2–8, illetve 5–15 százalékát kitevő illóolaj 4 százaléka miriszticin, amely a szervezetbe jutva a meszkalinhoz hasonló szerkezetű anyaggá bomlik. Egyszeri adagja legfeljebb 10 gramm, nagyobb mennyiség ugyanis eufórián és lebegő érzésen kívül erős szomjúságot, hányingert, idegességet és pánikot idézhet elő. Extrém nagy adagban halálos lehet.
ELTERJEDÉS, FOGYASZTÁS, FELHASZNÁLÁS
A Dél-Indiai-szigeteken (Maluki és Molukki) őshonos, de sok más trópusi területen, így Új-Guineában, Ceylonban évszázadok óta kultivált faj. Régen a Holland-Indiai Társaság felügyelte a termesztését. Mint drogpótló anyag főként börtönökben használatos, lereszelve, teának elkészítve. Kellemes, borsra emlékeztető illata miatt fűszerként is nagyon kedvelt. Magbele a muskátdió, vörös magköpenye muskátvirág néven közismert. Az érett terméseket tűz felett szárítják, majd a magot kifejtik, és őrölt vagy darabolt formában forgalmazzák. Ázsiában dohányhoz adagolva, orron keresztül szívják, olykor pedig az éretlen termés héjából édes zselét készítenek. Magas olaj- és fehérjetartalmán alapul a vörösbarna színű, erős illatú muskátvaj gyártása. Emésztési zavarok ellen, szélhajtónak, zsíros olaját pedig reuma elleni bedörzsölőnek használják.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
